A bejgli – a hagyomány íze az év minden napjára
Ez a jellegzetes, tekert sütemény a közép-európai konyha egyik kedvelt szereplője. Eredete valószínűleg a lengyel-sziléziai makowiec kalácsig nyúlik vissza, mely a 18-19. században osztrák–német közvetítéssel jelent meg a magyar cukrászatban. A bejgli elnevezés is a német „Beugel” (karika, hajlított forma) szóból származik.
Eredetileg inkább ünnepi, különleges alkalmakra tartogatott finomság volt, hiszen a dió és a mák megbecsült alapanyagnak számított. A mák a bőséget és a szerencsét jelképezi, a mákszemek sokasága a jólét ígéretét hordozza, míg a dió a gonosz szellemek elleni védelmet szimbolizálja, a tisztaság és az erő jelképe. Nem véletlen, hogy a klasszikus töltelékek ma is ezek: a diós és a mákos bejgli sok családban „kötelező elem” karácsonykor és húsvétkor, a családi receptek pedig generációról generációra öröklődnek. Sokszor már napokkal az ünnep előtt elkészül, hogy összeérjenek az ízek, és a sütemény elnyerje azt a jól ismert, otthonos zamatot, amitől minden falat egy kicsit nosztalgikus.
Mégis hiba lenne a bejglit kizárólag karácsonyi süteményként elkönyvelni. A tésztája, a töltelék gazdagsága és a szeletelhetősége miatt ideális vendégváró desszert egész évben. Egy vasárnapi ebéd után, egy kávézás mellé vagy akár egy baráti összejövetelre is tökéletes választás. Ráadásul ma már számtalan változata létezik: gesztenyés, meggyes, marcipános, sőt akár sós töltelékkel készített verziók is megjelentek, amelyek még inkább elszakítják a bejglit a kizárólagos karácsonyi szereptől.
A bejgli másik előnye, hogy jól tárolható: megfelelően csomagolva több hétig is finom marad. Ez különösen praktikus a rohanó hétköznapokban, amikor jólesik egy szelet sütemény egy csésze tea vagy kávé mellé, anélkül, hogy órákat kellene a konyhában sütéssel tölteni.
Lehet karácsonyi tradíció, vagy hétköznapi kényeztetés, vasárnapi desszert vagy vendégváró finomság – a bejgli egész évben megállja a helyét az asztalon, egyszerre hordozva magában a hagyomány tiszteletét és a mindennapok örömét.
Der Ungarische Nuss- und Mohnstollen (auf Ungarisch: bejgli) – der Geschmack ungarischer Tradition für jeden Tag des Jahres.
Dieses charakteristische, gerollte Gebäck ist ein beliebter Klassiker der mitteleuropäischen Küche. Sein Ursprung reicht vermutlich bis zum polnisch-schlesischen Hefekuchen „Makowiec“ zurück, der im 18.–19. Jahrhundert über österreichisch-deutsche Vermittlung in der ungarischen Konditorkunst bekannt wurde. Auch die ungarische Bezeichnung „bejgli“ geht auf das deutsche Wort „Beugel“ (Ring, gebogene Form) zurück.
Ursprünglich war es eher eine Köstlichkeit für festliche, besondere Anlässe, denn Walnüsse und Mohn galten als besonders wertvolle Zutaten. Mohn steht für Fülle und Glück, die Vielzahl der Mohnkörner trägt das Versprechen von Wohlstand in sich, während die Walnuss als Schutz vor bösen Geistern gilt und ein Symbol für Reinheit und Stärke ist. Kein Wunder also, dass dies bis heute die klassische Füllungen sind: Nuss- und Mohnstollen (bejgli) sind in vielen Familien zu Weihnachten und zu Ostern ein „Pflichtbestandteil“, und die Familienrezepte werden von Generation zu Generation weitergegeben. Oft wird der Stollen (bejgli) schon Tage vor dem Fest gebacken, damit sich die Aromen verbinden und das Gebäck jenen vertrauten, heimeligen Geschmack erhält, der jeden Bissen ein wenig nostalgisch macht.
Dennoch wäre es ein Fehler, der Stollen (bejgli) ausschließlich als Weihnachtsgebäck abzustempeln. Durch seinen Teig, die üppige Füllung und die gute Schneidbarkeit ist er das ganze Jahr über ein ideales Dessert für Gäste. Nach einem Sonntagsmittagessen, zu einer Tasse Kaffee oder bei einem freundschaftlichen Beisammensein ist er eine hervorragende Wahl. Außerdem gibt es heute unzählige Varianten: mit Kastanien-, Sauerkirsch- oder Marzipanfüllung, ja sogar herzhafte Versionen mit salzigen Füllungen, die der Stollen (bejgli) noch weiter von der Rolle als reines Weihnachtsgebäck lösen.
Ein weiterer Vorteil ist seine gute Haltbarkeit: Richtig verpackt bleibt er mehrere Wochen lang köstlich. Das ist besonders im hektischen Alltag praktisch, wenn man sich zu einer Tasse Tee oder Kaffee gern ein Stück Gebäck gönnt, ohne zuvor stundenlang in der Küche backen zu müssen.
Ob als Weihnachtstradition oder alltäglicher Genuss, als Sonntagsdessert oder als Leckerei für Gäste – der Stollen (bejgli) hat das ganze Jahr über seinen festen Platz auf dem Tisch und vereint in sich zugleich die Wertschätzung der Tradition und die Freude des Alltags.
The Walnut- and Poppy Seed Hungarian Stollen (in Hungarian: bejgli) – the taste of Hungarian tradition for every day of the year.
This distinctive rolled pastry is a popular classic of Central European cuisine. Its origins probably go back to the Polish-Silesian yeast cake makowiec, which became known in Hungarian confectionery in the 18th–19th centuries through Austrian and German influence. The name “bejgli” itself also derives from the German word “Beugel” (ring, curved shape).
Originally, it was more of a delicacy reserved for festive, special occasions, as walnuts and poppy seeds were considered particularly valuable ingredients. Poppy seeds symbolize abundance and good fortune, with the multitude of tiny seeds carrying the promise of prosperity, while the walnut is seen as protection against evil spirits and as a symbol of purity and strength. It is therefore no surprise that these remain the classic fillings to this day: walnut and poppy seed Stollens (bejgli) are a “must-have” in many families at Christmas and Easter, and family recipes are passed down from generation to generation. Often, Stollen (bejgli) is baked several days before the celebration so that the flavors can meld and the pastry can develop that familiar, homely taste that makes every bite feel a little nostalgic.
Still, it would be a mistake to label the Stollen (bejgli) exclusively as a Christmas pastry. Thanks to its dough, rich filling, and the way it can be neatly sliced, it is an ideal dessert for guests all year round. After Sunday lunch, with a cup of coffee, or at a friendly get-together, it is always an excellent choice. What’s more, there are now countless variations: with chestnut, sour cherry, or marzipan fillings, and even savory versions with salty fillings, which distance bejgli even further from the role of being solely a Christmas treat.
Another advantage is its good shelf life: when properly wrapped, it stays delicious for several weeks. This is especially practical in the hustle and bustle of everyday life, when it’s a pleasure to enjoy a slice of pastry with a cup of tea or coffee without having to spend hours baking in the kitchen.
Whether as a Christmas tradition or an everyday indulgence, a Sunday dessert or a treat for guests – Stollen (bejgli) deserves its place on the table all year round, combining a respect for tradition with the simple joys of daily life.
Le Stollen hongrois aux noix et aux graines de pavot (en hongrois : bejgli) – le goût de la tradition hongroise pour chaque jour de l’année.
Cette pâtisserie roulée caractéristique est un grand classique de la cuisine d’Europe centrale. Ses origines remontent probablement au gâteau brioché polono-silésien makowiec, qui s’est fait connaître dans la confiserie hongroise aux XVIIIᵉ et XIXᵉ siècles sous l’influence autrichienne et allemande. Le nom « bejgli » lui-même dérive du mot allemand « Beugel » (anneau, forme courbée).
À l’origine, il s’agissait plutôt d’une gourmandise réservée aux fêtes et aux occasions spéciales, car les noix et les graines de pavot étaient considérées comme des ingrédients particulièrement précieux. Le pavot symbolise l’abondance et la bonne fortune, la multitude de ses petites graines portant en elle la promesse de prospérité, tandis que la noix est vue comme une protection contre les mauvais esprits et comme un symbole de pureté et de force. Il n’est donc pas surprenant que ces garnitures demeurent les grands classiques : les roulés aux noix et aux graines de pavot (Stollen / bejgli) sont un « incontournable » dans de nombreuses familles à Noël et à Pâques, et les recettes se transmettent de génération en génération. Souvent, le Stollen (bejgli) est préparé plusieurs jours avant la fête afin que les arômes se fondent et que la pâtisserie développe ce goût familier et chaleureux qui rend chaque bouchée un peu nostalgique.
Cependant, il serait réducteur de considérer le Stollen (bejgli) comme une pâtisserie exclusivement de Noël. Grâce à sa pâte, à la richesse de sa garniture et à la facilité avec laquelle il se découpe en tranches nettes, il constitue un dessert idéal pour les invités tout au long de l’année. Après un déjeuner dominical, avec une tasse de café, ou lors d’une rencontre entre amis, c’est toujours un excellent choix. De plus, il en existe aujourd’hui d’innombrables variantes : garnies de crème de marrons, de griottes ou de massepain, et même des versions salées avec des farces relevées, qui éloignent encore davantage le bejgli de son rôle de simple spécialité de Noël.
Un autre avantage est sa bonne conservation : correctement emballé, il reste délicieux pendant plusieurs semaines. C’est particulièrement pratique dans le rythme effréné du quotidien, lorsqu’il est agréable de savourer une tranche de pâtisserie avec une tasse de thé ou de café sans devoir passer des heures à pâtisser en cuisine.
Qu’il s’agisse d’une tradition de Noël ou d’un plaisir du quotidien, d’un dessert du dimanche ou d’une gourmandise pour les invités, le Stollen (bejgli) a toute l’année sa place sur la table, alliant le respect de la tradition aux joies simples de la vie de tous les jours.
